A következőkben a Corriere della Sera olasz napilap Dariel Alarcón Ramírezzel, azaz "Benignóval", Ernesto Che Guevara egykori harcostársával készített interjút olvashatják, amely új megvilágításba helyezi a Guevara halálához vezető történéseket.

Az egykori gerilla, Daniel Alarcón Ramírez, fedőnevén "Benigno" 1996-ban emigrált Kubából Párzsiba, miután elmondása szerint "kiábrándult" a kubai rendszerből és elvesztette a forradalom ügyébe vetett hitét.

Benigno egyenesen azzal gyanúsította Fidel Castrót, hogy Moszkva parancsára 1967-ben elárulta a Bolíviában maroknyi gerillát irányító Guevarát, akit Brezsnyev "rendkívül veszélyes elemnek" titulált. Guevara egykori társa arra is rávilágít, hogy Che haláláért közvetlenül Moszkva és Fidel voltak felelősek, mivel a Bolíviai Kommunista Párt Havanna és Moszkva nyomására vonta meg létfontosságú támogatását a Santa Cruzban harcoló felkelőktől.

1967-ben Benigno egyike volt annak a három gerillának, akik túlélték a kubaiak bolíviai kalandját és Chilén keresztül visszajutottak a szigetországba.

"A szovjetek veszélyes elemként tekintettek Guevarára, mivel Che nem támogatta Moszkva "imperialista" terveit. Fidel - látván, hogy Kuba túlélése a szovjetek gazdasági segítségétől függött - egyszerű államérdekből beadta a derekát és megszabadult egykori harcostársától. Az sem elhanyagolható tény, hogy akárcsak Cienfuegos, Che Guevara is sokkal népszerűbb személyiség volt Kubában, mint Fidel" - mondja Benigno.
"Mi a forradalmat akartuk exportálni, de magunkra hagytak Bolíviában. Ezt Guevara is tudta, és biztos vagyok benne, hogy semmi kétsége sem volt a felől, hogy a biztos halálba tart a bolíviai őserdőben" - folytatja Benigno, aki 17 még évesen Kubában csatlakozott a "szakállasokhoz", miután Batista katonái megölték a 8 hónapos terhes feleségét, Noemit.

Az egykori forradalmár, akinek bár lövése sem volt a szocializmusról, elmondása szerint a Sierra Maestrában mindenkinél jobban kezelte a fegyvert. Az ideológiába Che vezette be: "mindent tőle tanultam, elvégre egy analfabéta földműves voltam".
"Nem volt egyszerű elnyerni Guevara bizalmát, de tény, hogy becsületes ember volt. Ő volt az egyetlen kubai vezető, aki saját pénzéből fizette a szolgálati gépkocsiját" - emlékezik Benigno néhány apró részletre.

A most hetven éves gerilla szerint Cienfuegos és Guevara népszerűsége háttérbe szorította a Castro testvéreket, amely feszültségeket szült a kubai forradalom vezetői között.

"Cienfuegos egy rejtélyes repülőgép balesetben halt meg - sohasem derült ki, hogy mi is történt pontosan, és arra is emlékszem, amikor Kongóban Guevarával hallgattuk a rádióban, amint Fidel felolvasott egy levelet, amelyben Che lemondott minden tisztségéről és kubai állampolgárságáról." - mondja Benigno, aki szerint a hír hallatán Guevara magánkívül rugdosni kezdte a rádiót miközben így kiabált: "nézzétek hova vezet a személyi kultusz!".

Amikor a balul sikerült kongói küldetés után a kubaiak visszatértek Havannába, Fidel ajánlatára vágtak bele a bolíviai gerillacsoport megszervezésébe, mivel a pártvezetés szerint az országban forradalmárok hadoszlopai vártak bevetésre. Amikor Che és csapata megérkezett Bolívába, gyökeresen más volt a helyzet a terepen.

"A Bolíviai Kommunista Párt - talán Moszkva parancsára - megvonta tőlünk minden támogatását, a beígért erősítéseket nem kaptuk meg, és a titkos ügynökök hálózata is mese volt csupán. Voltak titkos ügynökök, csak azok nem nekünk dolgoztak" - meséli Benigno.

"Miután bekerítettek minket Guevarát elkapták, és később tudtuk meg, hogy kivégezték. Mi hárman - Pombo, Urbano és én - Chilébe menekültünk és Salvador Allende kormányának segítségével tértünk vissza Kubába."-tette hozzá.

Később Benigno, egy ideig Occidente tartományának börtönparancsnokaként tevékenykedett, amely poszton, a köztörvényes rabok és politikai foglyok lesújtó körülményeit látva végleg kiábrándult a kubai rendszerből, és mint elmondta közel harminc éven keresztül "kettős életet élt" egészen 1996-ig, amikor végül Párizsba emigrált, ahol Fidel Castro kormányát keményen kritizáló könyvet adott ki.

Che Guevara korabeli és mai politikai megítélése egyaránt ellentmondásos. Rajongói a humanista forradalmárt látják benne, erkölcsi szigorát, az emberi méltóság és szabadság iránti elkötelezettségét méltatják,[2] baloldali bírálói forrófejű politikai kalandornak, jobboldali ellenfelei hidegvérű tömeggyilkosnak tekintik. Dél-Amerikában sokan egyfajta apokrif szentként tisztelik.
 

[Forrás]