Journalist Michael Casey described it as "an art form of mixing frustration with ridicule." Casey said that Fontova's prose was a marriage of Ann Coulter with the Gonzo journalism of Hunter S. Thompson, and that Fontova "basically yells at his readers, mixing a sarcastic wit with a touch of self-deprecation until it is overwhelmed by disdain for his opponents." Lastly, Casey observed that Fontova often "lathers himself into a rage" when it comes to the issue of Che Guevara, noting that his barrage of hyperbole leads him to describe Guevara as an "assassin", "sadist", "bumbler", "fool", and "whimpering-sniveling-blubbering coward" who is "revered by millions of imbeciles." Other descriptions by Fontova of Guevara, cited by Casey, were "shallow", "boorish", "epically stupid", "a fraud", a "murdering swine", an "intellectual vacuum", and an "insufferable Argentine jackass."

(Röviden: a könyv fröcsög a gyűlölettől és a megvetéstől, és bizonyítékok helyett inkább a féktelen mocskolódásra épül. Fontova - többek között - ezekkel a szavakkal jellemzi Che Guevara-t: bérgyilkos, szadista, ostoba, nyafogó gyáva alak, sekélyes, gyilkos disznó, intellektuális vákuum, kibírhatatlan argentín kretén.)

[Forrás: Fontova életrajza az angol nyelvű Wikipedia-n]

Fontova egyértelműen be akarja mocskolni Che-t, a könyveiben és a cikkeiben piszkos titkokat igyekszik elárulni, de valójában amit tesz, az annak a bemutatása, hogyan válik ő maga egy őrült fecsegőgéppé, aki folyton a saját és mások hazugságait szajkózza.

Az a probléma az olyan kubai-amerikai forrásokkal, mint Fontova vagy Felix Rodríguez, hogy megbízhatatlanok és nyilvánvalóan előítélettel viseltetnek Che iránt - ők az amerikai kormény papagájai. Szeretnek hazugságokat mondani és eltorzítani a tényeket, csak azért, hogy Che-t a világtörténelem leggonoszabb embereként mutathassák be.
Che nem volt szent és távol állt attól, hogy tökéletes legyen - ha a megfelelő életrajzokat veszed a kezedbe, akkor olvashatsz a kevésbé csillogó oldaláról is. Voltak rossz tulajdonságai és követett el hibákat, de - szerintem legalábbis - meglehetősen szánalmas, hogy még mindig támadják őt és minden rosszal őt vádolják, egy olyan embert, aki már régóta halott és nem tudja megvédeni magát.
A kubai kormány számára Che a győzedelmes forradalom örökkétartó jelképe. Az ellenségei számára  Che maga az Antikrisztus.

Ezért soha még csak hozzá sem érnék Fontova könyvéhez - a megszállott elfogultság nem csábít és nem vesz rá az olvasásra. És azt sem szeretem, amikor idiótának neveznek azért, mert egy olyan embert támogatok, akinek az elveiben és példájában hiszek, akinek a bátorságát, intelligenciáját és kemény munkáját csodálom.

Végeztem Fontova-val - most vizsgáljuk meg Rodríguez-t.

Ő és azok az emberek, akik elfogták Che-t és akik a közelében voltak La Higuera-ban a kivégzéséig, azt állítják, hogy Che beszélgetett velük, megosztotta velük a bizalmas gondolatait. Néhányan azt állítják, hogy Che gyáva volt.
Hadd tegyek fel néhány kérdést.
Che-t elfogták, a harcosait megölték és fogságba ejtették, és a bolíviai hadjárata vereséget szenvedett - és ő vidáman fecserészne az elfogóival? Megosztaná velük a gondolatait? Azt mondaná nekik, hogy elbukott? Nevetne Rodríguez viccén? Nem hiszem.
Még felháborítóbb azt állítani, hogy Che gyáva volt és félt a haláltól.
Komolyan? Az ember, aki kétéves kora óta, amikor asztmát diagnosztizáltak nála, farkasszemet nézett a halállal? Aki a legkeményebb sportokat űzte és veszélyes mutatványokat vitt véghez fiatal korában? Aki távoli helyekre utazott, figyelmen kívűl hagyva a tényt, hogy egy komoly asztmaroham meg is ölheti őt, ha elfogy a gyógyszere? Aki a csatákban mindig az első sorban állt a frontvonalban, az életét kockáztatva? Aki hátrahagyta az imádott családját, a kényelmes életét és miniszteri munkáját, hogy a forró Kongóban és Bolívia őserdeiben harcoljon, gyakran élelem, víz és gyógyszer nélkül?

Azt hiszem, eleget mondtam (vagy kérdeztem).

[A cikkem címe a walesi rockbanda, a Manic Street Preachers dalának címéből ered - az első és egyetlen nyugati bandaként 2001-ben Havannában adtak koncertet és még személyesen is találkozhattak Fidel Castro-val. Azt hiszem, ha Humberto Fontova hallott volna a walesi srácokról, őket is belevette volna a Che-ről szóló panaszkönyvébe.]