Vád: Che Guevara rasszista volt.
Azok, akik azzal vádolták és vádolják Che-t, hogy rasszista volt, mindig a naplójából idéznek (Notas de Viaje / magyarul: A motoros naplója) ahol ezt írta:
‘A feketék, az afrikai rassz pompás példányai, akik úgy tartották meg faji tisztaságukat, hogy nem fürödtek, végignézték, ahogyan a területüket egy újfajta rabszolga szállja meg: a portugálok. És a két ősi faj most együtt kezdtek el egy nehéz életet, amit veszekedés és civakodás jellemzett. A diszkrimináció és a szegénység egyesítette őket a túlélésért vívott napi harcban, de a különböző életfelfogásuk teljesen elválasztotta őket: a fekete lusta és álmodozó, a csekély keresetét frivolitásra és italra költi; az európainak ott a munka és a takarékoskodás hagyománya, ami egészen Amerika eddigi sarkába űzte és ami arra ösztönzi, hogy előretolja magát, függetlenül a saját személyes vágyaitól.”
Che ezeket a sorokat 24 évesen írta, amikor életében először találkozott fekete bőrű emberekkel – egy nyomornegyedben a dél-amerikai utazása során.
Megjegyzései meglehetősen élesek – manapság kissé rasszistának hangzanak, habár akkoriban ez inkább megszokottnak hangzott számos kortársa számára Dél-Amerikai fehér népességének körében. A spanyol hódítók leszármazottjai megvetették az őslakosokat (akiket az amerikai kontinensen találtak) és az afrikai rabszolgákat (akiket ők hoztak be, hogy nekik dolgozzanak). Az a furcsa, hogy Che így írt a feketékről, miközben olyan együttérzően beszélt az őslakosokról. Itt egy megjegyzés a naplójából (Notas de Viaje):
“Alberto vadul reagált, amikor megláttuk, hogy a polgárőrség katonái egy indián nőt bántalmaztak, aki azért jött, hogy ételt hozzon a bebörtönzött férjének. [Alberto] reakciója bizonyára teljesen idegen volt az emberek számára, akik az indiánokat csupán tárgyaknak tekintették, akik épp, hogy megérdemelték az életet. Ezután kiestünk a kegyeikből.”
24 évesen Che talán rasszistának nevezhető. De miután 1956-ban csatlakozott a kubai expedícióhoz, a feketékhez való hozzáállása teljesen megváltozott.
Nézzünk néhány példát – amik nemcsak a feketékhez, hanem az ázsiaiakhoz való hozzáállását is bemutatják.
~ 1953 decemberében Che találkozott a perui (és felerészt kínai) Hilda Gadea-val. Jó barátok lettek, majd két évvel később összeházasodtak, amikor a nő állapotos lett Che első gyermekével, Hildita-val.
~ A Lázadó Hadseregben [Fidel Castro serege, akikkel Kuba felszabadításáért harcolt] voltak afro-kubai barátai és egyikük, Harry “Pombo” Villegas az egyik testőre is lett egyben. Pombo Che-vel harcolt Kubában, majd Kongóban és Bolíviában.
Che, Aleida March és a fiatal Harry Pombo Villegas Havannában, 1959. június 2-án, Che és Aleida esküvőjén
~ Egyik első tanítványa, akit írni és olvasni tanított, az afro-kubai paraszt, Julio Zenon Acosta volt, akit Che nagyra tartott.
~ A kubai forradalom győzelme után Che ellátogatott a Las Villas-i Központi Egyetemre, Santa Clara-ba (1959. december 28.) és beszédet mondott, amelyben a faji előítéletek felszámolását és az fajok közötti egyenlőséget követelte:
“Tehát mit kell mondanom, mi az egyetem alapvető kötelessége, az első számú kötelessége ebben az új Kubában? Azt kell mondanom, hogy az egyetemnek feketére kellene festenei magát és mulatto-ra (félvér) kellene festenie magát — nemcsak a diákok, hanem a professzorok tekintetében is. A munkások és a parasztok színére kellene festenie magát. A nép színére kellene festenie magát, mert az egyetem nem más tulajdona, mint a kubai népé.”
~ 1961 augusztusában Che a Punta del Este-i konferencián szólalt fel, ahol többek között az afro-amerikaiakat sújtó diszkriminációt is elítélte:
„A demokrácia nem fér össze a pénzügyi kiskirályokkal, a feketék elleni diszkriminációval és a Ku Klux Klan által elkövetett gaztettekkel, vagy az üldözéssel, ami olyan tudósokat űzött el a munkahelyéről, mint Oppenheimer, ami évekig megfosztotta a világot Paul Robeson csodálatos hangjától, akit a saját hazájában tartottak fogva […]”
„A forradalmunk... […] több intézkedést hozott, hogy megerősítse az ember méltóságát. Ezek közül az egyik első a faji megkülönböztetés eltörlése volt, ami létezett az országunkban, tisztelt küldöttek, valamennyire finom formában, de létezett. A szigetünk tengerpartjain nem fürödhettek feketék vagy szegények, mivel [a partok] magánklubbokhoz tartoztak, amiket turisták látogattak és ők nem akartak együtt fürdeni a feketékkel. A szállodáinkban — Havanna remek szállodái, amiket külföldi cégek építettek — nem szállhattak meg fekete vendégek, mert a más országokból érkező turistáknak ez nem tetszett. Ilyen volt az országunk. […] [Ma már] a népszerű tengerparti strandok mindenki számára nyitottak és ingyenesek, természetesen, bőrszíntől és ideológiától függetlenül.”
~ 1964. december 11-én Che hosszú beszédet mondott az Egyesült Nemzetek Közgyűlésén New Yorkban, ahol az afro-amerikaiak és az afrikai népek szabadságáért és egyenlőségéért emelt szót, egyúttal kifejezte Kuba és a saját támogatását. Felhívta a figyelmet az afrikai országokban dúló véres harcokra [amelynek során a leigázott gyarmatok fellázadtak európai gyarmatosítóik ellen, akik természetesen minden haderejüket bevetették, nehogy elveszítsék az értékes földet], a kongói szabadságharcos, Patrice Lumumba meggyilkolására [amelyre az ENSZ-katonák szeme láttára került sor], a Dél-Afrikában uralkodó, a fehér faji felsőbbrendűségen alapuló, elnyomó apartheid rendszer brutális politikájára és azonnali cselekvést követelt az ENSZ-től. Megvetően beszélt az ENSZ-ről is, amiért elárulta Lumumbát és amelynek katonái tétlenül szemlélik a vérengzéseket.
"Szabad szemünk most új horizontok felé nyílik and látjuk azt, amit tegnap, amikor még mi magunk is leigázott rabszolgák voltunk, nem láthattunk: hogy a "nyugati civilizáció" tetszetős homlokzat mögé rejti a hiénáit és sakáljait. Ez az egyetlen név, amit használhatunk azokra, aki azért jöttek Kongóba, hogy ilyen "emberbaráti" tetteket hajtsanak végre [Lumumba meggyilkolása, a szabadságharc leverése]. Egy húsevő állat, ami fegyvertelen népekkel táplálkozik. Ez az, amit az imperializmus tesz az emberekkel. Ez az, ami megkülönbözteti a nagyszerű "fehér embert" mindenki mástól.
A világ minden szabad emberének fel kell készülnie, hogy bosszút álljon a Kongóban történt bűnökért. Lehet, hogy sok katona, akit az imperialista gépezet vérengző állattá változtatott, abban a hitben cselekedett, hogy jót tesz és hogy egy felsőbbrendű faj jogait védi. Ezen a közgyűlésen azonban, azok a népek, amelyeknek a bőrét egy másik nap sötétebbre festette, másfajta pigmentekkel színezte, a többséget képviselik. És ők teljesen és tökéletesen megértik, hogy az emberek közti különbség nem a bőrszínben rejlik, hanem a termelési eszközök, a termelési kapcsolatok tulajdonjogának formáiban.”
"Azok, akik megölik a saját gyermekeiket és naponta diszkriminálják őket a bőrük színe miatt; azok, akik hagyják, hogy az afro-amerikaiak gyilkosai szabadon járjanak, akik védik őket [a gyilkosokat], és ráadásul a fekete lakosságot büntetik meg, amiért szabad emberként az alapvető jogaikat követelik — akik ezeket a dolgokat teszik, hogyan tarthatják magukat a szabadság védelmezőinek? Megértjük, hogy ma a közgyűlés nincs abban a helyzetben, hogy magyarázatot kérjen ezekre a tettekre. Azt azonban le kell szögezni, hogy az USA kormánya nem a szabadság bajnoka, hanem inkább a kizsákmányolásé, amely elnyomja nemcsak a világ népeit, de a saját népének legnagyobb részét is."
~ 1965-ben (áprilistól novemberig) Che Kongóba ment, ahol 130 afro-kubai harcossal együtt küzdött az ország felszabadításáért - együtt a kongói és a ruandai katonákkal. Ő volt az egyetlen fehér férfi a seregben.
~ Che szuahéli tolmácsa Kongóban Freddy Ilanga volt, aki mindig a legnagyobb elismeréssel beszélt Che-ről és azt állította, hogy Guevara parancsnok ugyanolyan tisztelettel bánt a fekete és a fehér bőrű emberekkel.
~ 1966 novemberében Che Bolíviába ment és ott harcolt a haláláig (1967. október 9.) Ő választotta ki azokat a kubai harcosokat, akiket magával vitt – köztük több afro-kubait és egy kínai harcost – és természetesen Pombo-t (aki Che mellett látható a lenti fotón).
Tény: a fiatal Ernesto Guevara lehet, hogy tett egy rasszista megjegyzést a naplójában, de Ernesto Che Guevara azért harcolt, hogy ne legyenek különbségek a különböző bőrszínű emberek jogai között és hogy minden ember, bőrszíntől függetlenül, teljesen szabad lehessen.
[Ezt a cikket én, Aleida írtam, az idézeteket is én magam fordítottam. A szöveg angol változata hosszabb, mert ott meghagytam a teljes idézeteket, itt azonban csak azokat a részeket fordítottam le, amik a témához kapcsolódnak.)
|